Talán emlékszel még te is, hogy gyermekkorodban, milyen  önfeledten tudtál alkotni, papírra vetni mindazt, ami foglalkoztatott, amit láttál - akár a fizikai, akár a szemmel nem látható világ dolgai voltak ezek - , amit éreztél, és amire vágytál. Aztán jöttek a felnőttek, és megmondták, hogy a ló nem kék, a fa lombjai nem ilyen formájú, ez kicsi, az másmilyen, ez nem szép, míg végül az iskolai évek végére - néhány művész kivételével - el is hisszük magunkról, hogy nem tudunk rajzolni. Innentől kezdve minek is próbálkozzunk vele. Pedig a rajz, szinte egyidős az emberiséggel, és a legősibb kifejezési eszközünk. Így nem csak az a funkciója, hogy "szép" legyen, hanem az is, hogy a bennünk lévő érzelmeket ki tudjuk fejezni. Ezért tökéletes a Rajzmeditáció, hisz az alapja olyan egyszerű, sorminta szerű minták sokasága, amit bárki, bármilyen rajzos előképzettség, "tehetség" nélkül is meg tud tanulni, és le tud rajzolni. "Pálcikaemberes" és "pontpontvesszőcske" rajzosok kifejezetten előnyben. A minták egymás mellé rajzolása egyszerű folyamat, mégis a végeredmény látványos, művészi darab. S mikor ezzel szembesülünk, akkor rájövünk, hogy igenis tudunk rajzolni. Ettől az önbizalmunk, és az önbecsülésünk is növekszik. Természetesen nem csak az alkotás területén, hiszen ha erre képes vagyok, akkor más területen is tudok "alkotni". Alkoss hát bátran, alkoss szabadon!