Mindennapjainkat átszövik a várakozások.Hol csak 5 perc, hol fél óra, esetleg 2-3 óra is. Ilyenkor gyakran nézegetjük az órát, idegesen babrálunk a telefonunkon, jó esetben előveszünk egy jó könyvet és olvasunk. Jellemzően azonban hosszúnak, és véget nem érőnek érezzük ezeket a várakozással eltöltött "haszontalan" időket. Erre is csodás megoldást kínál a Rajzmeditáció. Bármilyen kis táskában is elfér egy füzet és egy toll, és máris kezdődhet az alkotás. Ahogy az előző bejegyzésben írtam, mivel a rajz alapvetően jobb agyféltekés tevékenység, és a jobb agyféltekének nincs időérzéke, ahogy belemerülünk a rajzolgatásba, máris megszűnik körülöttünk az idő. Illetve bennünk. Ugyanúgy fél órát ülünk az orvosi várószobában, vagy 1 órát várunk a hivatalban, esetleg két órát vonatozunk, mindez pillanatoknak fog tűnni, s ráadásul egy csodás alkotással is gazdagabbak leszünk. S hogy mindez milyen hatással van a hangulatunkra? Mikor este megkérdezi a párunk, gyermekünk vagy szülőnk, hogy "na milyen napod volt?" Nem azt fogjuk rázúdítani, hogy órákat vártam a hivatalban és közben mindenki ilyen volt, olyan volt, hanem azt, hogy képzeld, egy órát ültem a váróban, és közben ezt rajzoltam. És boldog, elégedett mosollyal zsebeled be a megérdemelt dicséretet.