Peti időről-időre kitalál számomra "elrablós" programokat. Megmondja, hogy nagyjából mit vegyek fel, és kb. mennyi ideig fog tartani a program, de ezen kívül nem tudok semmit. Én pedig készülök, izgulok, találgatok, mint egy kisgyerek. Így voltunk legutóbb decemberben egy romantikus "fényvillamosozós" utazáson,

vagy nyár elején Jásdon, ahol útközben egy cuki kis faluban színesre festett bicikliken voltak az utca névtáblák. 

És ma is "elrabolt". A mai uticél Péliföld-Szentkút, ami nem csak búcsújáró hely, hanem egy ma is csodálatosan finom forrásvizet adó hely. A Szentkút nevű helységek, ténylegesen arról kapták a nevüket, hogy ott olyan forrásvíz volt/van, aminek csodás gyógyulásokat tulajdonítottak. Ezeket a csodákat megerősíteni nem tudom, de az tény, hogy mi évek óta csak forrásvizet iszunk. Úgyhogy először körülnéztünk a környéken, ami a mai csodás időben fantasztikus volt. A lágyan simogató napsütés, az erdő friss, már már tavaszias illata, és a táj szépsége együtt fantasztikusan feltöltötte a testünket és a lelkünket is. Csönd volt, béke és nyugalom, csak néhány cinke, harkály és kacsa hangját hallottuk. A hab a tortán pedig, hogy a környék tele van fagyönggyel, amik közül egy ágacska pont a forrás mellett volt elhullva. Mit is tehettem volna, mint magunk fölé lógattam, miközben csókot kértem.....Ilyen élmények után, alig várom a következő "elrablásomat".